Rám egy icipicit, egy picurkát, egy fikarcnyit, egy mákszemnyit, egy csöppnyit, sőt egy leheletnyit leszállt a hosszúhétvégén a szentlélek. Vezetett a tangóban, mézes-mustáros húst lopott a kutyámnak, levetkőztetett és becsalt a Dunába fürdeni. Eleredt fölöttem, de a lombok megóvtak, kisütött, de a lombok akkor is megóvtak.
Végül a zen füstölő illatával talált rám a lombok alatt.
Mikor felértünk a csúcsra, a szép kilátás helyett behúzódtam vele a bokrok közé. Bámultam a ziháló hasát, a szelet sonkaként kilógó nyelvét, az igéző szemeit, a szabályos rajzolatát. Vastag, fekete bundájába mélyesztettem az ujjaimat, és képtelen voltam különbséget tenni zoofília és panteizmus között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése