(622.)

Persze az izmos felsőteste is, a zsiványan csillogó kék szemei, meg ahogy a munka közben henyélni vágyik, és még a könyékhajlatában az a kis seb is, igen, nyilván, ezek is, de sokkal inkább a tehetetlensége.
Ahogy áll tettrekészen tehetetlenül.
A hatalmas, nyitott tenyere, ahogy tárná a karját, ahogy majdnem odalép. Ismerem őt, mert ismerem ezt a pózt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése