(Hatszázhatvanhat)

Ha behunyom a szemem, hogy gondolkodás helyett végre a megérzéseimet kövessem, veled kapcsolatban csak a rombolás jön. Hozzád érni nem merek, de kárt akarok tenni mindenben, ami a tied. Leönteni kávéval, miszlikekre tépni, vagy végigkarcolni egy kulccsal az oldalát. Mondanám, hogy a bennem lakó angyal a benned lakó sátánt, de az angyal nem rombolni, hanem legyőzni szokott. Akkor viszont a bennem lakó sátán az: kitombolja magát egy angyalszárnyaid tollpihéivel bélelt dühöngőben. Csak tudod, cinkos, aki néma, úgyhogy legalább szisszenj fel! Vagy csak mondd egyetlen szóval, hogy fáj, és meggyógyul az én lelkem.