- Jó, igen, persze – felelte a nő valamelyest átvéve a férfi nyugalmát. – Nem is mondtam, hogy nem szeretsz. Persze, érzem, hogy szeretsz. Ahogy a többieket is. De hogy én többet jelentenék neked, hogy engem jobban szeretnél, azt nem érzem. Talán mert nem is úgy van. Hanem csak szeretsz.
Meggyötört volt az arca, kínlódott egész éjszaka. Reggelre sikerült megnyugodnia, meggyőznie magát, hogy butaság az egész, úgyhogy nem is fogja szóba hozni. Aztán mégis belefutott. A férfi figyelte és értette őt. Nem fájt neki az iménti vagdalkozás. Vagy ha fájt is, nem vallotta be. Várt a válasszal. Nem akarta bántani a nőt, de kikívánkozott belőle:
- Tudod, én meg abban nem vagyok biztos, hogy te szeretsz-e engem egyáltalán, vagy csak jobban szeretsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése