Elküldtem a testemet, hadd menjen. Felnőtt, járja inkább a maga útját. Igazán nem várhatom el tőle ezekben az ínséges időkben – igen, így fogalmaztam, hogy
-hatom és hogy
ínséges idők, bár én a magam részéről nem tartottam annak. De mégis úgy éreztem, nem várhatom el tőle, hogy mindvégig mellettem maradjon. Mert nem ez a dolga, nem erre lett kitalálva, nem erre valók rajta a funkciók. A testem viszont, mennél inkább küldtem, annál inkább maradt. Faggatni próbáltam, hogy miért. Csak, felelte, nem értenéd: testnek születni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése