Ha majd egyszer csinálok egy filmet, és a végén mennek a kiírás csíkjai, akkor ott nem a neveik, hanem a szempárjaik fogják azonosítani a szereplőket. Ő szempár. És közben lajkófélix fog szólni. Meg végig a filmben is, és a kép csak aláfestés lesz. Mert minden csak aláfestés. Szempárok.
És ha majd azon kapom magam, hogy én is a Deltát rendeztem meg, akkor mégsem dobom piacra, hanem lemegyek az Adriára búvárkodni, vagy elrepülök Berlinbe a géjprájdra. És ha majd ott is azt találom, hogy a szemeknek nincsen színe, akkor megnyugszom.
A szempárok csíkjait kivágom a filmből, és a karomra ragasztom őket, mint megannyi karkötőt. Pink písz, lila láv és megannyi színtelen szempár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése