E. azt mondta, hogy inkább H. menjen oda a pulthoz szólni, hogy a csocsóasztal elnyeli a pénzünket, mert H. szebb, mint ő. Azzal E. saját holttestét hidegvérrel belökte egy sötét bokorba, majd visszaült a többiekhez beszélgetni. Próbáltam volna belekötni, de azt mondta, ténykérdés.
H. absztrakt, E. konkrét. H. túlmutat önmagán, E. önmagát mutatja. H. teste szoborszerű, E. teste életszerű. H. hol forró, hol jéghideg, E. általában harminchat öt. H. ideál, E. hisz benne. H. ígér, E. betartja. H. búgó, mély hangon hülyeséget kérdez, E. azt feleli, hogy faszom tudja. H. mellett ünnepélyessé válnak a hétköznapok, E. mellett mulatságossá az ünnepélyesség. H.-t rabbá teszi a szépsége, E.-t csúffá a rabsága.
Egyikőjüket sem értem, és ők sem értenek engem. E. azt mondja, hülye vagyok, és nevet, H. arrébb ül egy székkel. Tegyük föl, hogy te mind a kettőjüknek tetszel. Nos?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése