(0. A lemez április 15. óta kapható a boltokban. Április 13-án azt hittem, hogy majd másnap délután bemegyek, hiszen ha 15-én nyitásra ott van, akkor talán már előző nap záráskor is. Aztán máshogy alakult, aznap délután csak azt a bizonyos kefirt vettem meg, és koncerten sem voltam azóta. De most végre megvan. Sajátidő.)
1. Mostanában mindenki egyre buddhistább. A Lajkó Félix sem kivétel. Úgy is mondhatnám, hogy érünk. És talán csak azért nem keresztényebbé, mert a kereszténység reménytelenül beleszorult a kultúránkba (kiébe?), a társadalomba, és az egyházba, ami nagybetűvel írandó. Mint Micimackó a Nyuszi odújába. Soványnak kéne lenni, ugyebár. No és Buddha? Hiába, nincs recept. Pont ez a recept. És ezzel már vissza is kanyarodtam a lemezhez...
2. A zenegépem egymás után játssza a cédéket. Nem túl kiterjedt a zenei ízlésem, mindegyik tartóban lajkófélix van. Mikor belekezdene egy régibe, ki kell nyomnom: szkip. Lehasította, majd levedlette rólam a régi bőrt, múlt idő, köszönöm. Most előbújó gyönge kis testemnek muzsikál. Nem csak mélység és magasság van, de az önmagunkság édes és bamba is, mint a buddhista mosoly. Ennek fényében kell most elidőznünk. Hagyom, hogy ő diktáljon.
3. Vannak furcsa dolgok. Hogy a bicikli, hiába vékony a kereke, mégsem dől el, hogy a víz, hiába képlékeny, mégis megtart, és hogy akármilyen vékony is a bőröm, nincs többé senki, aki felsérthetné.
(Azt mondod, összekeverem a Deltával, és hogy pont ott is felsértették. Nem! Nem sértették fel, és nem keverem össze! Egyetlen dolog van.)
4. Van úgy, hogy az ember elalszik. Pláne, ha vetett ágyban fekszik, este van és sötét, keveset aludt előző éjszaka, és átúszta aznap a Balatont. És van úgy, hogy az embert valami ébren tartja, sőt fölülteti, sőt talpra állítja, sőt mozgatni kezdi. Hogy érezze, hogy benne legyen, hogy egy legyen vele. Első hallgatásra azt hittem, hogy ezt majd nem fogom tudni eltáncolni. El tudtam. És most először nem is fájt.
5. Botfülem van, de a palicsi erdőt és az őszt kihallom.
6. Furcsa nekem, ha címe van bárminek, ami nem szöveg. Testidegen, kilökődött szövetdarab. A Lajkónál azt szoktam érezni, hogy ezek nem is címek, csak címkék, hivatkozások vagy amolyan köszönetnyilvánítás. Úgy tudom, hogy ezúttal a rögzítés körülményei.
7. Van a giccshez és a közhelyekhez közel merészkedő, azokkal is játszó, efféle formákat is beválogató művészet. És van a természetes beszéd, ami nem válogat be semmit, épp csak pontosan fogalmaz, nem játszadozik semmivel, épp csak nem hiperkorrekt, és nem merészkedik sehová, mert sehonnan nincs kitiltva. Nem az van, hogy a cél szentesíti az eszközt, hanem hogy él, tehát nincs rajta mit szentesíteni.
(ui.: Ha valakinek holnap délután Nagyharsány felé van egy üres helye, szóljon!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése