(.)

Másmilyen könnyek folynak az arcomon, mióta nem a te fogyatékosságod fáj, hanem a sajátom.
Lassan rozettát rajzolnak az arcomra. A robusztus falakat idővel könnyű csúcsívek váltják föl, egyre több lehet az ablak, és egyre szertelenebb a fény. Aztán kezd érződni a meleg is, trópusi növények burjánzanak, üvegház. Aztán annak rendje és módja szerint megváltozik az éghajlat, és ami addig csak bent volt életképes, kikerülhet a szabadba.
Nem ágyban párnák közt, és nem is a harc mezején, hanem így.