Mérhetetlenül szeretnék Dél-Kelet-Anatóliában menni egy utcán a hőségben. Por, naptej és izzadtság lenne a bőrömön, szoknya, túraszandál. Nem lenne rajtam hátizsák, mert ő szereti vinni. Egy tér vagy ilyesmi kiszélesedés felé közelednénk, se a szemét, se a tömeg nem lenne zavaró. Ki lennénk lazulva, mint a fürdő után, pedig nem is lettünk volna fürdőben, mert túl helyi lett volna ahhoz, hogy kedvet kapjunk. Nem gondolnánk semmire, csak a szomjúságra, beszélni is csak arról beszélnénk. A kis üzletben, ahova betérünk, lenne légkondicionálás és fanta. Egyből felbontanánk, hagynám, hogy ő igyon előbb, mert ő a szomjasabb, de aztán én is. Itóka. Nagyon édes és nagyon savas egyszerre.
És aztán kiérnénk a térre, ahol látnánk valami érdekeset, amire persze később már nem emlékszik az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése