Minden nap elhatároztam, hogy most már tényleg megszólítom. Reggel azt gondoltam, hogy majd este, amikor már besötétedett, és a lámpák bensőséges sárgája, hogy akkor lesz a legjobb. Este meg azt gondoltam, hogy majd reggel, mert az az én időszakom, akkor látok tisztán, mindent szépnek, szóval akkor kellene. Meg hogy az olyan szimbolikus is. Aztán este lett, majd reggel: sokadik nap. És akkor hajnalban rászántam magam. Nyúltam, hogy megkocogtassam a vállát, de addigra már nem volt ott. Csak egy fehér ballon lógott a fogason, nehezebb, mint a levegő. Róla nem lehetett tudni semmit, nem is volt kit megkérdezni. Talán csak a borbélyhoz ment (hisz le volt már nőve a haja), de az is lehet, hogy ez egy jel. Vagy arra biztat, hogy tartsak ki, vagy arra, hogy adjam föl. Vagy mindkettőre.
Nem vagyok jól, bujkál bennem valaki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése