Engem akartak lelőni, mert cigány vagyok, de a mellettem álló lányt találták el. A lány szőke volt. Mellesleg szerettem. A temetés némaságában a saját hangomra lettem figyelmes:
igazán sajnálom, és elnézést kérek, mondtam az anyának zavarodottan, ahogy sorra kerültem.
Ugyan, kérem, szó sincs róla, felelte a vékony szájú, sűrű asszony. Fehér négyzet volt az arca. Nem léptem tovább azonnal (a cigányok ilyenek, maradósak), kivártam, míg az anyának lassan melegséggel telik meg a tekintete. A lány azt mondta volna, hogy neki ez így megérte. Mindig túlzott. És viszontszeretett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése