Azt találtam ki, hogy a vers áll, a próza pedig fekszik. Erre adekvát válasz lett volna, hogy ja, az élet pedig olyan, mint a lánchíd, de J rendes volt, és inkább azt válaszolta, hogy hát mer a versnek van lába.
Mellesleg az álló versus fekvő kérdése is J miatt volt a fejemben, csak éppen a képek kapcsán. Meg ott a táncóra egy lábon állásostul, teljes testtel a talajhoz tapadásostul. Vagyis az egyensúlyt nem egyszerűen a billenés lehetősége teszi érdekessé. A több néha több.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése