(Sapka)

Hagyjál már! Hagyjál! Hagyjál! Hagyjál! - kiabálta bele az ellenszélbe a biciklista. A napsütés grízszemekként ült ki az arcára. A sapkája új volt, a copfjánál kidudorodott, és viszketett alatta a homloka. - Hagyjál! Ne kérdezz! Ne segíts! Ne törődj! Ne velem! - Szaladt el mellette a kutyasétáltató meg a Dunán a Margit-sziget. - Hagyjál! Ne nézz be az ablakomon! Ne mondd el a véleményed! Ne is tartsd meg magadnak! Egyáltalán ne legyen véleményed! Hagyjál! - Kopaszi-gát. - Ne segíts! Kéretlenül ne! Ne aggódj! Ne akarj jót! Nekem ne! Hagyjál! Ne segíts! Haagyjáál máár! - A Csepel-sziget jó fele is elszaladt, mire kifogyott belőle a szusz, és lassan, ahogy az időskori magömlést képzelem, előfolyt a csend. Százhalombattáról aztán tolhatta visszafelé, csak előbb még benézett a finomítóba, és ivott egy korty olajat, hogy jobban csússzon, ha majd nyelni kell.
Tolta. A hátulról sütő nap. Kilógó tincsek árnyéka. Sapka.