(Hit, remény, szeretet (bank, baumax, interspar))

Amilyen az én szerencsém, végül talán ma se jönnek, gondoltam. Annyira izgultam, hogy rájuk telefonáltam, de itt voltak már a ház előtt.
Bekötötték a tűzhelyt és a mosógépet. Elöltöltős. Aztán amíg a konyhaszekrényt csinálták, én sokadjára is kiszaladtam a baumaxba, és összelopkodtam a még hiányzó alkatrészeket. Hazafelé felvettem a számlámról az utolsó 4000 Ft-ot, hogy hozzácsapva a pénztárcámban lapuló pénzekhez ki tudjam őket fizetni. Végül jó háziasszony módjára bementem a közértbe és becsúsztattam egy csomag douwe egberts omniát is a flexicsövek mellé, mert az úgy nem járja, hogy ők egész nap dolgoznak, én meg még egy kávét se főzök. Sőt vettem hármunknak három kis sportszeletet, darabját 44 forintért, hogy legyen valami plusz.
Mosolyogva léptem be a lakásba, visszamosolyogtak a konyhaszekrény színes ajtajai. Előpakoltam a portékákat, és feltettem a kávét. Ahogy a fúró- és porszívózúgás rejtekében a kávéfőző kikotyogta forró és keserű könnyeit, amibe aztán ízlés szerint beleolvasztottuk a csokit, elképzeltem egy mondatot. Hát így történt, hogy kicsit fájón, kicsit gyönyörűségesen, de főleg észrevétlenül megesett a konyha.