(390.)

Gyerekek, én nem tudom, mi van. De valami jó, most már jó! Elkezdtem jönni fölfelé. Mintha vízben lennék, és emelkednék. Egyre több a fény. Ti felettem úszkáltok, a hasatokat látom. Snitt. Ezen a ponton lett elsütve a kamera. De a folyamatok természetes irányát és a felhajtóerőt ismerem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése