Csak sötétedés után. Csak piros trikóban. Csak a lovak között. Csak ha a cicák is nyávognak.
Mikor két kurvaanyjuk közt azt mondja, hogy maga egy kincs. Amikor a lovon ülő nő ölét érő ingerekre célozgat. Amikor a fiat reflektorfényében szökellek, hogy lássam a sarat.
Hogy tudott ilyen szerencsétlenül ékelődni közénk a boldogság?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése