(402.)

Én a teljes összehúzódásból jövök, mondja G. Én is a teljes összehúzódásból jövök, felelem. Mindenki onnan jön, teszem még hozzá. De bazmeg miért beszélek ennyit, miért nem hagyom, hogy tisztán kivehető legyen a hangja? Miért nem hallgatom csak el csendben, bíztatóan, ahogy megduzzadnak a víztől a sejtjei, és kinyílik, mint a jerikói rózsa?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése