Nem hiszek istenben, hanem helyette délelőtt beleveszek a szövegbe, aztán kora délután elmegyek hazulról, és mindenek előtt veszek két kakaós csigát. Az egyiket a strandig elmajszolom, a számról és a kezemről már a Balaton mossa le a csokit. Nagyot úszom. Amíg száradok, a második kakaós csigát is megeszem, marad így is valamennyi az éhségből. Aztán végigsétálok a parton a mólóig, direkt a padok előtt megyek. Ha látnék egy szimpatikus férfit egyedül vagy akár kettőt együtt, kérnék tőlük egy szál cigarettát, mert a valósággal tartani kell a kapcsolatot. Csak párok vannak, sokszor gyerekkel, úgyhogy visszabaktatok inkább a fő téri templomba, és a középkori freskók pasztellszínei előtt elmormolok valami testetlen imát. Könyörgésem tárgya a másnap délelőtt. Hogy ismét bele bírjak majd veszni. Sőt talán még az este. Talán. Önfegyelemért is könyörgök, hogy a második kakaós csigát holnap is majd csak az úszás után, és alázatért. Úgy rendezgessem a mondatokat (kesztyű nélkül merjem megfogni mindet), ahogy a kibaszott kurva isten faszát is a minap. Nagy óvatossággal helyeztem rá a klaviatúrára, mintha egy herendi porcelánkutyát a kredencre. Ezentúl már ott lesz a helye.
Azóta minden újraolvasással, mint a tollas portörlővel, letörölgetem. Harap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése