Talán harsona lehetett a hangszer, melynek tölcsérét a lemenő nap sugarai pirosra színezték. A dallam pedig szép és szomorú, vagy nem is szomorú, de szívbemarkoló volt. A férfi egymagában állt a sírnál, ő meg egymagában futott el a temető kerítése mellett. Erősen lejt ott az út, úgyhogy, bár olykor le-leért a lába, tulajdonképpen csak zuhant békésen, az élménytől eltelve lefelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése