Más lenne most minden, ha annak idején lett volna türelmem kivárni, hogy megjöjjön a teje. Ha erősebben szívom, ha ellentmondást nem tűrőbben fogok rá mindannyiszor a mellére, ha bírom üvöltéssel addig, amíg oda nem jön tényleg. Vagyis ha hiszek benne. De én kapkodva nőttem, mint afféle hajnali gyerek, helyet kapni az asztaluknál, ez volt a cél.
Csak most látom, hogy nem jutottam túl a rácsos ágyon. A törzsembe nőtt a vaskerítés. Hogyan tovább. Tárám dádám tárám dádám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése