Dolgoznom kellene. Legalább miatta. Mert neki fontos. Ő bezzeg biztos épp dolgozik. Aztán eszembe jut a könyv, amit kölcsönadtam neki a minap. Hogy hogy örült. Ahogy a kezébe vette, azzal a bizalommal, hogy az lesz benne, amit keres. Figyeltem az arcát, és tudtam, hogy igen, bizony, az lesz benne. Most arra gondolok, hogy talán éppen a könyvet olvassa, éppen magára ismer, és igen, talán éppen magába roskad. Vagy éppen felcsillan benne a remény, megszilárdul a hit, átjárja a szeretet. Örömmel gondolok erre. Már csak azért is, mert akkor most ő sem dolgozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése