(Jókedv)

Nincs rossz kedvem. A szomorúság, a sírás, a tanácstalanság nem rossz. Tartok most valahol. Jó lenne máshol tartani. Elmozdulni innen. Valahová, ahol többet adok és többet kapok. Most is sokat kapok, de úgy kapom, mint a gyerek: se kérni, se viszonozni nem tudom, csak mohón elfogadni. Beinni, mint a vizet a föld. Reményteli jövőm a fedezet.
Jó lenne része lenni a saját életemnek. Jó lenne, ha azt nevezném a saját életemnek, aminek a része vagyok. Jó lenne, ha lenne helye kívül is annak, ami belül történik. Jó lenne, ha annak a zaja, ami belül történik, nem nyomná el a külvilág zaját.
És jó lenne megtudni, hogy mi egy kapcsolat. Jó lenne hinni, hogy van kettenlét. Jó lenne, ha ez, ami most van, már a kettenlét volna. És az is jó lenne, ha kiderülne, hogy a kettenlét semmihez nem fogható azok közül, ami most van és ami eddig volt, hanem majd csak ezután jön el. Ez is jó lenne.
És anyának is jó volna lenni.
Jó volna tudni, hogy mi az erotika. Egyáltalán, hogy a test mi, jó volna előbb megtudni azt. Hosszú az élet, van még időm, jó volna tudni, hogy mi az erotika.
Jó lenne tudni, hogy mik a preferenciáim, és hogy a lehetőségeim mik, azt is jó volna tudni. Nem tudom, hogy hol van a valóság és az álmaim határa, hogy van-e köztük határ, azt sem tudom, viszont hogy azt szeretem-e jobban, aki van, vagy azt, aki nincs, azt jó volna tudni.
De mindent persze nem lehet.
Nem tudom, hogy jó kedvem van-e. És azt is csak sejtem, hogy értelmetlen a kérdés. Jó kedve van-e a betegnek szívátültetés előtt? És a donornak az van-e? Szívátültetés előtt állok, a saját szívemet fogom visszakapni. Ne félj, te gombafrizurás kicsi lány, ne félj, Lámpafej, ne félj, te kis donor! Bár elhagytalak, ott hagytalak a fényképeken, mint levedlett énalakú bőrt, de a szívedet most magamhoz veszem, annál is inkább, mert az enyém leállt. Most megmentheted az életem, ha megmutatkozol. Mozdulj, hisz élsz még, tudom! Olykor elkapok még egy-egy neked címzett mosolyt, tudom, hogy szeretnek, úgyhogy ne henyélj! Tudom, hogy csak tetteted, hogy halott vagy, de mint a rózsabogár, ha feldoblak, elrepülsz, és lehetséges világokról lehetséges világokra szállsz. Térj vissza hozzám, és ne félj! Testet kínálok, lakd be, szeresd meg! Ne félj tőlem, felnőttem azóta, és készen állok felnevelni önmagam.